Sorszám: 268
From Gondol
bernulli Válasz | 2006. december 31. 08:46 | Sorszám: 268
Bartal Klári: 1956.
Tüzet sem raktak s kigyúltak a lángok,
Szemek szikráztak, fölizzott a szív,
Testvér lett az is, kit először láttál
S megittasultál, hogy a HAZA hív.
Különös ősz volt. Íze lett a szónak,
A kézfogásnak újra ereje,
Fájó gerinced gyógyította gyorsan
A friss szabadság édes melege.
Tegnapi őrződ ma "bajtárs"-nak hívtad.
Már nem riasztott az egyenruha,
De nem hitted, hogy bajban lesz majd társad,
Hisz ily` tiszta még nem voltál soha.
Szállt, szállt a Himnusz. A trikolor lengett.
Az egész nemzet csak egyet akart.....
S hogy megindultak keletről a tankok,
Nyugaton ez csak pár embert zavart.
Sokan eltüntek. Volt, ki messze szökve
Cipelte sebét s még ma is zokog,
Volt, aki vallott sosem ismert bűnről
És elszenvedte, mit érte kapott.
Sortűz is dördült. Az volt szerencsésebb,
Kit nem lengetett magasan a szél.
Az eltaposott nemzet fájdalmáról
Szavak helyett sok sírgödör mesél.
Iszonyú évek dermedt, hideg csendjén
Átizzik mégis örökre a láng:
Az az OKTÓBER minden őrizőnek
A ki nem húnyó, égő lármafánk.
2004.október
