From Gondol
bernulli
Válasz | 2006. december 31. 08:46 | Sorszám: 268
- Bartal Klári: 1956.
- Tüzet sem raktak s kigyúltak a lángok,
- Szemek szikráztak, fölizzott a szív,
- Testvér lett az is, kit először láttál
- S megittasultál, hogy a HAZA hív.
- Különös ősz volt. Íze lett a szónak,
- A kézfogásnak újra ereje,
- Fájó gerinced gyógyította gyorsan
- A friss szabadság édes melege.
- Tegnapi őrződ ma "bajtárs"-nak hívtad.
- Már nem riasztott az egyenruha,
- De nem hitted, hogy bajban lesz majd társad,
- Hisz ily` tiszta még nem voltál soha.
- Szállt, szállt a Himnusz. A trikolor lengett.
- Az egész nemzet csak egyet akart.....
- S hogy megindultak keletről a tankok,
- Nyugaton ez csak pár embert zavart.
- Sokan eltüntek. Volt, ki messze szökve
- Cipelte sebét s még ma is zokog,
- Volt, aki vallott sosem ismert bűnről
- És elszenvedte, mit érte kapott.
- Sortűz is dördült. Az volt szerencsésebb,
- Kit nem lengetett magasan a szél.
- Az eltaposott nemzet fájdalmáról
- Szavak helyett sok sírgödör mesél.
- Iszonyú évek dermedt, hideg csendjén
- Átizzik mégis örökre a láng:
- Az az OKTÓBER minden őrizőnek
- A ki nem húnyó, égő lármafánk.
- 2004.október
forrás: http://www.ujmagyarevezred.nl/ume-396.html
