Sorszám: 268

(Difference between revisions)

Revision as of 19:43, 25 June 2007

bernulli  	
 Válasz | 2006. december 31. 08:46 | Sorszám: 268

Bartal Klári: 1956.

Tüzet sem raktak s kigyúltak a lángok,

Szemek szikráztak, fölizzott a szív,

Testvér lett az is, kit először láttál

S megittasultál, hogy a HAZA hív.

Különös ősz volt. Íze lett a szónak,

A kézfogásnak újra ereje,

Fájó gerinced gyógyította gyorsan

A friss szabadság édes melege.

Tegnapi őrződ ma "bajtárs"-nak hívtad.

Már nem riasztott az egyenruha,

De nem hitted, hogy bajban lesz majd társad,

Hisz ily` tiszta még nem voltál soha.

Szállt, szállt a Himnusz. A trikolor lengett.

Az egész nemzet csak egyet akart.....

S hogy megindultak keletről a tankok,

Nyugaton ez csak pár embert zavart.

Sokan eltüntek. Volt, ki messze szökve

Cipelte sebét s még ma is zokog,

Volt, aki vallott sosem ismert bűnről

És elszenvedte, mit érte kapott.

Sortűz is dördült. Az volt szerencsésebb,

Kit nem lengetett magasan a szél.

Az eltaposott nemzet fájdalmáról

Szavak helyett sok sírgödör mesél.

Iszonyú évek dermedt, hideg csendjén

Átizzik mégis örökre a láng:

Az az OKTÓBER minden őrizőnek

A ki nem húnyó, égő lármafánk.

2004.október