Micimackó
From Fallia
A. A. Milne zseniális könyve, melynek minden korosztály számára van érvényes mondanivalója.
[edit] Idézetek
"Kenyér nem kell!" - Micimackó
"A bejáratok jók, de a kijáratok nem elég szélesek." - Micimackó
"Micimackó letelepedett a fa alá; mancsai közé fogta a fejét, és gondolkozni kezdett. Így kezdte: "Ez a döngicsélés jelent valamit. Olyan nincs, hogy csak döngicsélés van meg zümmögés, és az nem jelent semmit. Ha döngicsélés van meg zümmögés, akkor ez azt jelenti, hogy valaki vagy valami döngicsél, illetve zümmög, és amennyire az én műveltségem futja, az egyetlen elképzelhető ok, ami valakit döngicsélésre, illetve zümmögésre indíthat, abban a tényben leli magyarázatát, hogy az illető egy méhecske."
"Erdei körökben az a nézet, hogy a medve szereti a mézet, ez nem csak afféle szerény vélemény, ez tény, tény, tény."
"Micimackó ilyenkor, reggel tizenegy óra felé, mindig parancsolt valami harapnivalót, így hát jólesett látnia, hogy Nyuszi tányért és bögrét szed elő, s amikor megkérdezte: - Mézet vagy tejet? - gyorsan és izgatottan megjegyezte, hogy mindkettőt, aztán hozzátette, nehogy túl mohónak gondolják: - Kenyér nem kell. - Most egy darabig szót se szólt... Végül elégedetten dúdolva felállt, barátságosan parolázott Nyuszival, és kijelentette, hogy mennie kell." - Ilyen hamar? - kérdezte Nyuszi udvariasan. - Még maradhatnék éppen, ha Te... - habozott Micimackó a zsírosbödön felé pislogva. - Ami azt illeti - mondta a Nyuszi -, magam is indulóban voltam. - Akkor hát megyek. Isten áldjon meg. - Isten veled! Remélem, jóllaktál. - Mér, van még valami? - csúszott ki Micimackóból. Nyuszi elrakta a terítéket, és kissé hűvösen ennyit mondott: - Nincs. - Nem úgy gondoltam - mondta gyorsan Mackó. - Hát akkor szervusz. Most már sietnem kell. És már lódult is neki az ajtónyílásnak, mellső lábait kidugta, a hátsókkal nekifeszült, s egy percre az orra ki is került a szabadba. Aztán a fülei... aztán a két mancsa... aztán a vállai... aztán... - Segítség! - ordított Micimackó udvariasan. - Azt hiszem, jobb, ha visszafordulok. - Annál is inkább - mondta Nyuszi -, mert magam is szeretnék kijutni. - De nem megy ám! - mondta Micimackó. - Teringette!... Illetve azt akartam mondani: Segítség! Nyuszi hirtelen meggondolta magát, s mivel lakásának volt még egy másik kijárata, gyorsan kiosont rajta, megkerülte a buckát, odaugrált Mackóhoz. - Bennragadtál? - kérdezte. - Azt éppen nem - vetette oda Micimackó fölényesen. - Csak pihenek itt egy kicsit... Tűnődöm és dudolászok.
- Nagyon helyes - szólt Füles. - Te csak énekelj! Tralala. Örülj az életnek! - Örülök is. - Van, aki tud. - Mi baj? - Mi lenne? - Olyan bánatos vagy. - Bánatos? Miért lennék én bánatos? Születésnapom van. Az év legboldogabb napja. - Születésnapod van? - mondta Mackó örömteljes meglepetéssel. - Nagyon természetes. Nem látod? Nézd csak a sok születésnapi ajándékot, amit kaptam. - És gúnyosan kinyújtotta a lábát. - Látod? Mennyi torta meg töltött csokoládé. Mackó jobbra nézett, aztán balra. - Ajándék? Torta? Csokoládé? Hol? - Hát nem látod? - Nem én. - Én se - mondta Füles. - Ez csak olyan tréfa volt. Vicc. Haha!
