Sorszám: 195

From Gondol

bernulli  	
 Válasz | 2006. november 13. 08:06 | Sorszám: 195

Bartis Ferenc

ÉS MÉGIS ÉLÜNK!

Széttépve és összetörten,
Győzelmektől meggyötörten,
Már magzatként bajba-ölten,
Vándor bölcső-temetőkben?
És mégis élünk!

Dobra vernek minden vágyat:
Árverezés a vasárnap.
Nászunkra is gyászhír támad:
Üresek a gyermekágyak?
És mégis élünk!

Elvadult a dúlók lelke,
Kórót terem tarló, mezsgye:
Pusztul a föld egyre-egyre,
Hulla szikla tenyerünkbe?
És mégis élünk!

Fogaskerék, futószalag:
Egyik elmegy, másik marad.
Bölcsőnk, sírunk porrá szakad:
Zokognak a kövek, szavak?
És mégis élünk!

Hogyha sírunk: kiröhögnek!
Hogyha küzdünk: fel is kötnek!
Hogyha kérünk: odalöknek
Történelmi kárörömnek!?
És mégis élünk!

Magyar, szavad világ értse:
Anyanyelvünk létünk vére!
Anyánk szíve tetemére
Átok zúdult: vége, vége?
És mégis élünk!

- Bartis Ferenc ezt a verset Kolozsváron, a Házsongárdi temetőben szervezett tömegtüntetésen, 1956. november 1-jén szavalta el Dsida Jenő, Reményik Sándor és Brassai Sámuel sírjánál. Bartist ezért a verséért a Román Katonai Törvényszék 7 év börtönre ítélte.