Hofi Géza
From Fallia
Hofi Géza az egyik legkedveltebb és legismertebb magyar humorista volt.
crusader: 2001 okróberében Tomeeval megpróbáltunk ejutni a Madách kamarába, h megnézzük végre előben is a műsorát. A jegypénztár előtt 2 utcányi sor áll!! Nem hittünk a szemünknek. Májusnál korábbra nem lehettett jegyet kapni. Sajnos 2002 április 10-én Hofi Géza meghalt. Ekkor mi épp az albérletben ultiztunk. Ott kaptuk a hírt. Le voltunk súlytva.
Contents |
Hofiról
Hofi Géza nemcsak humoráról, hanem közvetlen hangvételéről is híres. Talán ő volt az elso, aki a színpadról "letegezte" a közönséget, ezzel azonban nem váltott ki ellenszenvet, sőt, az emberek, sokkal inkább közülük valónak érezték a pódiumon megszólaló muvészt. - Te, figyelj haver! - ezzel kezdte minden gondolatát Hofi Géza éveken keresztül, és ez lett a címe az egyik legsikeresebb műsorának is.
Idézetek
Akácos Út...
/1977/
"Ha a bunkó elengedi magát, az úgy tud ártani..."
Hús-Mentesárú
/1982. május 29-31/
"Nevetsz most még. Várjál csak... Fogod te még mondani, hogy -`Hűű..azt hittem a Hofi viccelt!´ -`Azt hittem én is egy darabig...´"
"És mikor nincs villany?? Este! Hogy lássák, hogy nincs!!"
"Egyébként ez a névtelen feljelentés ez nálunk népi hagyomány. Tudod? Ez a sok szemét tetű... Tudod? Nem döglöttek meg még mindannyian. Van olyan mocsok aki még most is.. Tudod? Ja! Címet tudja.. Papírja van.. Ceruzája van.. Főjelent. Kész! Tudod ez a három már elég indok, nem?"
Kabaré részletek
Nagy H val Kedves közönség, hölgyeim és uraim, most jut eszembe, még el sem mondtam azt, hogyan kerültem ezekre a decckákra, ami itt jelenleg linóleum. Mindegy, lemezen nem látszik. Szóval, felkerestem Szendrő Józsi bácsit a Fészek klubban, éppen ott a kerthelyiségben ebédelt. Mondom neki, hogy "Tiszteletem, direktor úr kérem, szeretnék színész lenni" – Azt mondja: "Most, vagy megvárja míg lenyelem?" – Mondom: "Hát csak nyugodtan tessék megebédelni, nem sürgős nekem, persze. Nyugodtan, tessék csak!" – Aztán fölkeltünk az asztaltól . . . estefelé, és ahogy megyünk ki a kerthelyiségből Józsi bácsinak ideesett egy makaróni, ide rá, az ingre. Azt mondja neki a pincér: "Művész úr kérem, egy makaróni van az ingén!" – "Na és? Ki van fizetve, nem?!?" Na, aztán felmentünk az első emeleti előadóterembe, azt mondja Józsi bácsi: "Na, mutasson valamit!" – " Inkább tessék kérdezni" – "Na, mondjon valami vidám verset!" – "Khm . . . Ady Endre: Góg és Magóg fia vagyok én" – "Meg fogok szakadni a röhögéstől!" – Hát, azért én mondtam a verset, ott tartottam, hogy: "Fülembe forró ólmot öntsetek!" – " Az enyimbe is! Ölég!" – Abbahagytam – "Éneköljön!" – Éneköltem – "Ölég!" – Abbahagytam – "Táncoljon!" – Tánco' – "Ölég!" – Abbahagytam – "Idefigyeljen! Magába' valami mocorog. Ez vagy tehetség, vagy kukac! Maj’ kiderül. Idefigyeljen! Leviszem magát a debreceni Csokonai Színházhoz. Adok magának 1300 forintot egy hónapra. Ölég?" – Hát, mondom: " Holnapra igen, de mára még kéne valami" – Azt mondja: " Aztán, hun fog lakni?" – Mondom: " Miért, hát lak'?" – "Lakás, az nincsen" – Hát, mondom: "Akkor az állomáson, a váróteremben" – "Ez az! Ilyen színész köll nekem! Ez az! Akkor, akkor a gázsija 1400!" – Mondom: "Józsi bácsi, hirtelen most miért emelt nekem száz forintot?" – "Miért? Há', száz forint köll a peronjegyre . . ." "Aztán mondja csak, hogy híjják?" – Mondom: " Hoffmann Géza" – "Hoffmann?!? Haaa . . . Mi maga, képkeretező?" – Mondom: "Dehogy vagyok képkeretező!" – "Na-na! Még lehet . . . Na de, ez a név, ez nem jó!" – "Józsi bácsi, de idáig . . ." – " Idáig jó volt, most már nem jó!" – "De hát mér'?" – "Mér'-mér'? 1400 forintért lefoglalja az egész plakátot . . . Valami, valami rövidebb nevet vegyen föl!" Nahát, akart mindenki segíteni a színháznál, mi legyen a nevem. Volt egy szakember, aki szintén akart segíteni, nevét nem mondom meg . . . nincs! Jól van, egy-kettő ismeri . . . Na, szóval azt mondja nekem, hogy: "Kérlek szépen, legyen a neved mondjuk . . . H-val . . . ööö, ümm, ööö, ümm, ööö, aaa, ümm, ööö . . . Harmat Géza!" – Azt mondja Józsi bácsi: "Nem jó! Ez a gyerek, ez parodista akar lenni, nem pedig virágénekes! Nem jó! Valami, valami más neve legyen!" – Akart segíteni a színház titkárnője is, aszongya: " Minek itt problémázni ennyit? Vegye fel a felesége nevét!" – "Ez az! Hogy híjják az asszonyt?" – "Voncsák Margit" – "Nem jó!" – Mondom: "Józsi bácsi engem a gimnáziumban úgy becéztek . . ." – " Gimnázium?!? Ó, ne dicsekedjen!" – " Nem, tényleg, engem úgy becéztek, hogy Hofi, hadd legyek én Hofi!" – "Nem jó!" – "Józsi bácsi, próbálja egymás után elmondani háromszor-négyszer, hátha megtetszik közben" – Azt mondja Józsi bácsi: "Hhhö, hhhööö, hhhöööhhö . . . Jól van, rendben van! Legyen!" Na, mindjárt elkezdik legépelni a nevemet, két f-fel és ipszilonnal – Aszongya Józsi bácsi: "Ne ipszilonnal, kezicsókolom, i-vel!" – Krrr . . . Kivették a papírt a gépből, leírták két f-fel és i-vel – "Ne két f-fel, kezicsókolom, egy f-fel!" – Krrr . . . Kivették a papírt a gépből, legépelték egy f-fel és i-vel, és már ideges volt a gépírónő: "Direktor úr, óhajt még valamit?" – "Hogy a fenébe ne!?! Az elején nagy H-val!!!" Hofi, 1970. Első menet – Copyright © 2001. Hungaroton
Egyéb
"Az igazságból elveszett az i."
Külső Linkek
Hofi Géza</pre>
