Sorszám: 88

From Gondol

nereus Válasz | 2003. október 15. 07:50 | Sorszám: 88 Buda Ferenc:

FALAK KÖNYVE

1957

VII.

Keresni mindig túlsovány dolog,
s a sorsom az, hogy holtomig keressek.
Rabja vagyok annak, kit vádolok,
s oly furcsa így: fogolyként felperesnek.
Tehetség, elme, agyvelő, ideg
ne rezdüljön, ne szóljon, ne teremjen.
A tarka törvény művelőinek
félszava sincsen égő érdekemben.
Akinek nyelve nőtt, a sitten ül,
alul, felül és négyoldalt bezárva.
Repedt reményét őrzi istenül -
talán telik vagy két csomag dohányra
belőle. Foltos mennyezet alatt
tengő versem csak vézna vádirat.