Sorszám: 268
From Gondol
(56) |
(56) |
||
| Line 1: | Line 1: | ||
bernulli | bernulli | ||
Válasz | 2006. december 31. 08:46 | Sorszám: 268 | Válasz | 2006. december 31. 08:46 | Sorszám: 268 | ||
| - | |||
| - | :Tüzet sem raktak s kigyúltak a lángok, | + | <font face="Verdana, Helvetica, sans-serif" size="2"> |
| - | + | Bartal Klári: 1956. </font><p><font face="Verdana, Helvetica, sans-serif" size="2">Tüzet sem raktak s kigyúltak a lángok,<br>Szemek szikráztak, fölizzott a szív,<br>Testvér lett az is, kit először láttál<br>S megittasultál, hogy a HAZA hív.</font></p><p><font face="Verdana, Helvetica, sans-serif" size="2">Különös ősz volt. Íze lett a szónak,<br>A kézfogásnak újra ereje,<br>Fájó gerinced gyógyította gyorsan<br>A friss szabadság édes melege.</font></p><p><font face="Verdana, Helvetica, sans-serif" size="2">Tegnapi őrződ ma "bajtárs"-nak hívtad.<br>Már nem riasztott az egyenruha,<br>De nem hitted, hogy bajban lesz majd társad,<br>Hisz ily` tiszta még nem voltál soha.</font></p><p><font face="Verdana, Helvetica, sans-serif" size="2">Szállt, szállt a Himnusz. A trikolor lengett.<br>Az egész nemzet csak egyet akart.....<br>S hogy megindultak keletről a tankok,<br>Nyugaton ez csak pár embert zavart.</font></p><p><font face="Verdana, Helvetica, sans-serif" size="2">Sokan eltüntek. Volt, ki messze szökve<br>Cipelte sebét s még ma is zokog,<br>Volt, aki vallott sosem ismert bűnről<br>És elszenvedte, mit érte kapott.</font></p><p><font face="Verdana, Helvetica, sans-serif" size="2">Sortűz is dördült. Az volt szerencsésebb,<br>Kit nem lengetett magasan a szél.<br>Az eltaposott nemzet fájdalmáról<br>Szavak helyett sok sírgödör mesél.</font></p><p><font face="Verdana, Helvetica, sans-serif" size="2">Iszonyú évek dermedt, hideg csendjén<br>Átizzik mégis örökre a láng:<br>Az az OKTÓBER minden őrizőnek<br>A ki nem húnyó, égő lármafánk.</font></p><p><font face="Verdana, Helvetica, sans-serif" size="2">2004.október </font></p> | |
| - | + | ||
| - | + | ||
| - | + | ||
| - | + | ||
| - | + | ||
| - | + | ||
| - | + | ||
| - | + | ||
| - | + | ||
| - | + | ||
| - | + | ||
| - | + | ||
| - | + | ||
| - | + | ||
| - | + | ||
| - | + | ||
| - | + | ||
| - | + | ||
| - | + | ||
| - | + | ||
| - | + | ||
| - | + | ||
| - | + | ||
| - | + | ||
| - | + | ||
| - | + | ||
| - | + | ||
| - | + | ||
| - | + | ||
| - | + | ||
| - | + | ||
| - | + | ||
| - | + | ||
| - | + | ||
forrás: http://www.ujmagyarevezred.nl/ume-396.html | forrás: http://www.ujmagyarevezred.nl/ume-396.html | ||
Current revision as of 19:54, 25 June 2007
bernulli Válasz | 2006. december 31. 08:46 | Sorszám: 268
Bartal Klári: 1956.
Tüzet sem raktak s kigyúltak a lángok,
Szemek szikráztak, fölizzott a szív,
Testvér lett az is, kit először láttál
S megittasultál, hogy a HAZA hív.
Különös ősz volt. Íze lett a szónak,
A kézfogásnak újra ereje,
Fájó gerinced gyógyította gyorsan
A friss szabadság édes melege.
Tegnapi őrződ ma "bajtárs"-nak hívtad.
Már nem riasztott az egyenruha,
De nem hitted, hogy bajban lesz majd társad,
Hisz ily` tiszta még nem voltál soha.
Szállt, szállt a Himnusz. A trikolor lengett.
Az egész nemzet csak egyet akart.....
S hogy megindultak keletről a tankok,
Nyugaton ez csak pár embert zavart.
Sokan eltüntek. Volt, ki messze szökve
Cipelte sebét s még ma is zokog,
Volt, aki vallott sosem ismert bűnről
És elszenvedte, mit érte kapott.
Sortűz is dördült. Az volt szerencsésebb,
Kit nem lengetett magasan a szél.
Az eltaposott nemzet fájdalmáról
Szavak helyett sok sírgödör mesél.
Iszonyú évek dermedt, hideg csendjén
Átizzik mégis örökre a láng:
Az az OKTÓBER minden őrizőnek
A ki nem húnyó, égő lármafánk.
2004.október
