View source

----

<B>Az Altus-birodalom </B> &#8226;<BR>A biznisz ezermesterei

----
<P>Legújabban <B> fűtőolaj-tárolási tevékenységgel bővült a legszélesebb</B>  piaci fronton &#8211; az alumíniumipartól a privatizációs tanácsadásig &#8211; próbálkozó, milliárdos nagyságrendű vagyont magáénak tudó Altus-birodalom. A társaságnak minden jel szerint jó és intenzív kapcsolatai lehetnek a &#8222;hivatalosságokkal&#8221;, mindenesetre a szereplő személyek között a közelmúlt és a jelen közéletének számos érdekes figurája megtalálható.</P><P>A rendszerváltással kényszerűen &#8222;pályamódosítók&#8221; egyik nagy csoportja Magyarországon azokból a fiatalokból került ki, akik a nyolcvanas évek végén az akkori ifjúsági mozgalom utolsó mohikánjaiként a [[KISZ]]-ben, illetve annak utódszervezetében, a [[DEMISZ]]-ben kialakult ismeretségeket és kapcsolatépítő technikákat használták fel ahhoz, hogy hamar biztos lábbal talajt fogjanak a gyorsan kapitalizálódó környezetben. Az egykori mozgalmárok között több vállalkozóvá&#8211;menedzserré lett ifjú is akadt, akikről azóta sem terelődött el teljesen a gyanú árnyéka, hogy <B> közreműködtek az 1989&#8211;1990-es átalakulás hónapjaiban hirtelen megcsappanó [[KISZ]]-, illetve [[DEMISZ]]-vagyon széthordásában</B>  s ennek &#8222;morzsáiból&#8221; szedték össze a vállalkozásaikat megalapozó indulótőkét.</P><P>Épp ezért hökkentek meg sokan, amikor utóbb kiderült, a fénykorában legnagyobb [[KISZ]]-vállalatként ismert <B> [[Ezermester Úttörő és Ifjúsági Kereskedelmi Vállalat]] végelszámolását</B>  1993 szeptemberében az [[Altus]] Befektetési és Vagyonkezelési Rt.-re ([[Altus]] Rt.) bízták, melynek elnök-vezérigazgatója akkor is és azóta is [[Gyurcsány Ferenc]]. A Pápáról jött, Pécsett doktorátust szerzett Gyurcsány volt 1989-ben a [[DEMISZ]] egyik alelnöke, aki az ifjúsági szervezet képviseletében az év június 8-án aláírta a nemzeti kerekasztal-tárgyalások megkezdéséről szóló megállapodást.</P><P><B> Az 1992 novemberében alakult [[Altus]] alaptőkéje a legfrissebb, az idén január 12-én kelt cégbejegyzés szerint még 180 millió forint, tulajdonosa &#8211; legalábbis a nyilvános dokumentumok szerint &#8211; 60 százalékban maga [[Gyurcsány Ferenc]], 40 százalékban pedig egyik volt mozgalmi társa, a Szegedről indult Molnár Attila.</B>  &#8222;A tavaly decemberi közgyűlésen a tőkét 345 millió forintra emeltük&#8221; &#8211; tájékoztatta a HVG-t a legújabb fejleményekről Gyurcsány. Értesüléseink szerint különféle szövevényes szerződések révén az [[Altus]] alaptőkéjének több mint egynegyedét valójában a cég által vezető tanácsadóként foglalkoztatott személyek, a Taurus Gumiipari Vállalat egykori két &#8222;nagyágyúja&#8221; jegyzi: Tatai Ilona volt vezérigazgató, az egykori MSZMP politikai bizottságának reformerként számon tartott tagja és Jagiellowicz Györgyné, a Taurus volt gazdasági vezérigazgató-helyettese.</P><P><B>Gyurcsány, Tatai és Jagiellowiczné</B> még a kilencvenes évek elejének egyik &#8222;menő&#8221;, privatizációs tanácsadással, vállalatátalakítással és egyéb pénzügyi szolgáltatásokkal foglalkozó cégében, a <B>Creditum Pénzügyi Tanácsadó Rt.</B>-ben találtak egymásra, mely akkortájt, mondhatni, &#8222;mindenütt&#8221; jelen volt: szerepelt az <B>Ingatlanbank tulajdonosai</B> között, a szakszervezeti vagyon értékelőjeként vagy például az esztergomi bazilika borpincéjének hasznosítójaként is. Az új állás kiszélesítette Gyurcsány számára a horizontot; ennek révén vált az <B>Állami Vagyonügynökség képviselőjévé</B> az esztergomi szállodák, éttermek, idegenforgalmi létesítmények építésére létrejött <B>Strigonium Rt.</B>-ben, a gépjármű-forgalmazó <B>Mogürt Rt.</B>-ben, a </B>Vasi Tervező<B> Tanácsadó Rt.-ben és a <B>Sárvári Mezőgazdasági Rt.</B>-ben, lett konzulens a balatonaligai volt pártüdülő privatizálásának előkészítésében. </P><P>A kölcsönös szimpátia és az egymásban felfedezett szakmai képességek együttesen alapozták meg a három ember közös különválását az üzletileg egyébként rendkívül sikeres, ám <B>belső viszályokkal terhes Creditumtól</B> &#8211; tárja fel &#8222;titkait&#8221; Tatai Ilona &#8211;, s ez öltött végül is alakot </B>1992 novemberében a 10 millió forintos alaptőkéjű [[Altus]] Rt. létrehozásában.<B> A céget a Tatai Ilona férje, Szilas Ádám irányította Szenzor Rt. fogadta be a Szent István körút 11.-ben, sőt &#8211; az [[Altus]] mérlegbeszámolójának tanúsága szerint &#8211; nyújtott később neki némi anyagi támogatást is. Az [[Altus]]-szal szimbiózisban élő Aldo Ingatlanfejlesztő és Hasznosító Tanácsadó Kft. pedig egyenesen a Szenzor Információrendszer Szervezési Kft.-ből keletkezett, miután a [[Gyurcsány Ferenc]] többségi tulajdonában lévő Nomentana Kft. megvette a Szenzor-érdekeltséget. A &#8222;hármak&#8221; segítőtársa ekkor az elismert jogász Kiss Elemér, a Miniszterelnöki Hivatal (Meh) korábbi &#8211; és jelenlegi &#8211; vezetője, a környezetvédelmi tárca kevéssel azelőtt elbocsátott közigazgatási államtitkára volt, aki egészen a Horn-kormány megalakulásáig az [[Altus]]nak dolgozott.</B></P><P>Mindennek alapján nem volna igazán csodálkoznivaló, ha az [[Altus]] az előző kormány idején nem állt volna különös kegyben a &#8222;hivatalosságoknál&#8221;, de ez távolról sem volt így. A Meh-hel a kapcsolat szó szerint baráti volt: Gyurcsányt és az általa még a [[KISZ]]-ben megismert helyettes államtitkárt, Szilvásy Györgyöt &#8211; akinek az 1990-es kormányváltás után is sikerült megkapaszkodnia pozíciójában &#8211; néhány évi &#8222;elhidegülést&#8221; követően 1991&#8211;92-től ismét baráti szálak fűzték össze, de hasonlóan jópajtásivá vált a viszony a szintén volt [[KISZ]]-vezető Rákosi Ferenccel, aki a Meh-ben Szilvásy közvetlen munkatársa volt. Nem véletlenül költözhetett be az [[Altus]]-csoport előbb bérlőként, majd tulajdonosként a Meh egykori bölcsődéjének és óvodájának helyiségeibe (HVG, 1995. november 4.). Ellenséges környezettel a privatizációs szervezeteknél sem kellett számolnia az [[Altus]]nak, amely 1994 januárjában privatizációs pályázaton kárpótlási jegyekért megvehette a Gép- és Technológiaszerelő Rt. (GTSZ, azelőtt Gép- és Felvonószerelő Vállalat) 350 millió forintos részvénytőkéjének 50,1 százalékát. E cég ráncba szedésében azután a jó szakmai hírnévnek örvendő Szilvásy Györgyné is közreműködött. Tatai Ilona nyilvánosan ekkor tért vissza a &#8222;cégvilágba&#8221;, ő lett az [[Altus]] által delegált egyik igazgatósági tag 1995 novemberéig, miközben a felügyelőbizottságba Kiss Elemért és a volt [[KISZ]]-es Bakos Sándort küldték, sőt &#8222;erősítésként&#8221; érkezett 1994 szeptemberétől Rákosi Ferenc is.</P><P>Az 1994-es kormányváltást követően töretlen az [[Altus]] Rt. privatizációs diadalmenete. A megismert ügyletek nagysága szerint haladva: 1995 novemberében elnyerte az egyik legnagyobb hazai alumíniumipari vállalat, az 1,1 milliárd forintos alaptőkéjű, tavaly 6,5 milliárd forint árbevételt, várhatóan 200 millió forint nyereséget produkáló, 1400 embert foglalkoztató Magyaróvári Timföldgyár és Műkorund Kft. (Motim Kft.) 55 százaléknyi tulajdonát, amelyért konzorciális társával együtt 705 millió forintot fizetett. Júniusban ugyancsak privatizációs pályázaton 48 millió forintért az [[Altus]] megszerezte a szintén a Hungalu-csoporthoz tartozó, alumíniumradiátorokat és például bányatámfákat gyártó, 478 millió forint saját tőkét elkönyvelő, 1 milliárd forintnál több árbevételt termelő Balassagyarmati Fémipari Kft. 90 százalékát (a vételáron kívül 50 millió forintnyi Hungalu-hitel visszafizetését is átvállalta). </P><P><B>Októberben látszólag csak egy mindössze 20 millió forintos tőkéjű szegedi alapítású cégben, a Fortus Kereskedelmi Rt.-ben lett az [[Altus]] 45 százalékkal társtulajdonos a Magyar Villamos Művek Rt. (MVM Rt.) mellett, a társulás célja azonban nem kisebb, mint az MVM utóbbi négy évben megépített tiszapalkonyai és százhalombattai fűtőolaj-tárolójának az üzemeltetése.</B> (Az elképzelések szerint akkor töltik fel a tárolókat, amikor olcsó az olaj, és azt a &#8222;drágább&#8221; időszakokban az erőművek majd olcsóbban vehetik meg tőlük, amitől szerény becslések szerint is idén 4-5 milliárd forint árbevétel várható &#8211; állítják a szakemberek.)</P> <P>Volt nyertes pályázata az [[Altus]]nak tavaly szeptemberben a Főnicia Kereskedelmi Kft. 50 százalékos állami tulajdoni hányadára, és jóllehet a társaság másik tulajdonosának, a német Salimex Export-Import GmbH-nak az [[Altus]] által kialkudott 180 százalékos vételáron elővásárlási joga lett volna a 331,4 millió forint névértékű tulajdonrészre, ezzel nem élt, viszont később a nála eladóként jelentkező [[Altus]]tól mégis megvásárolta a cég másik felét. A Salimex képviselője, Hauck István a vételárról nem nyilatkozott, de nem kizárt, hogy az [[Altus]] &#8211; némi állami segédlettel &#8211; keresett is a bolton.</P><P>Jó üzletnek tűnik a lapterjesztésre tavaly nyáron alakult <B>Fáma Rt.</B> is, amely 90:10 arányban a &#8211; 100 százalékban a Miniszterelnöki Hivatal tulajdonában lévő &#8211; Közlöny- és Lapkiadó Kft.-vel (Klk) közös vállalkozás volt. A Meh-et ez utóbbiban <B>Rákosi Ferenc</B> képviseli. A tulajdonosok egyaránt úgy nyilatkoztak, hogy időközben a Klk kizárólagos tulajdonosa lett a Fáma Rt.-nek, mondván, a cégalapításkor csupán az [[Altus]] likviditási kölcsönére volt szükség. Az [[Altus]] ugyanakkor aktívan részt vállalt a Közlöny- és Lapkiadó Kft. által üzemeltetett <B>Képviselői Klub beindításában.</B></P><P>Az úgynevezett egyszerűsített privatizáció keretében 1995 decemberének utolsó napjaiban az [[Altus]]é lett a több mint 200 millió forint saját tőkéjű, évente 40 millió forintnyi nyereséget fialó, a pénzügyi-számviteli szakemberképzésben domináló <B>Perfekt Pénzügyi Szakoktató és Kiadó Rt.</B> is. Igaz, a cégre egyedül az [[Altus]] nyújtott be pályázatot, és nem csekély vételárat, 321 millió forintot ígért &#8211; amit az egyszerűsített privatizáció technikájának megfelelően nyomban jóvá is hagytak. A tranzakcióban az [[Altus]] partnere az az Eurohand nevű tanácsadó cég volt, amelynek vezetésében korábban hely jutott az ÁPV Rt. jelenlegi &#8211; az SZDSZ által delegált &#8211; igazgatósági elnökhelyettesének, <B>Virág Attilának</B> is. A hírek szerint az [[Altus]] most épp a Pénzintézeti Központ egykori irodaházainak a megvásárlására készül.</P><P>Az [[Altus]] történetének kezdete és mai állása között sajátos mérföldkövek jelzik, ahogy a cég a milliomosok &#8222;klubjából&#8221; a milliárdosokéba lépett előre. A GTSZkét évvel ezelőtti megvásárlása afféle lakmuszpapír volt a tekintetben, miként boldogul az [[Altus]] e terepen, ahol a jövedelemtermelés beindulását meg kell előznie a szanálásnak, a karcsúsításnak s az esetleges profilváltásnak. A <B>Motim Kft.</B> birtokbavétele azonban minőségileg más, előremutató stratégiai befektetés, e cég ugyanis a kelet-európai piacok összeomlását nem sínylette meg, 52 országba szállít ma is 760 vevőnek.</P><P>E két [[Altus]]-bevásárlás között azonban volt némi összefüggés. Miközben a már az [[Altus]]-birodalomhoz tartozó GTSZ ingatlanai egy részének eladásából rendezte a kinnlevőségeit, befektetőként új vállalkozásba is fogott. Ennek tárgya pedig egy, a <B>Taurus-csoporthoz tartozó somogyi leányvállalat,</B> az 1990-től Béta Roll Kft. névre hallgató bábonymegyeri társaság volt. Az ottani menedzsmentből alakult Tab-Roll Kft.-vel karöltve a GTSZ megszerezte az üzemet, amely a nyomdáktól kezdve a bányákig számos ipari cég kizárólagos gumihenger-szállítója. A tranzakcióban még egy vevő szerepelt: az a luxemburgi illetőségű, Hazelbrook Consultancy SA. névre keresztelt, 1993. november 30-án 1,25 millió luxemburgi frank tőkével alakult társaság, amelyről &#8211; bár tulajdonosairól semmit &#8211; két fontos információt azért tudni lehet. Az egyik, hogy hivatalosan bejegyzett igazgatói között &#8211; lakhelyeként a Kossuth Lajos tér 4-et, a Meh székházát megjelölő &#8211; [[Gyurcsány Ferenc]] és Szilas Ádám is megtalálható, miközben könyvvizsgálója Molnár Attila, a másik, hogy a harmadik igazgató az a René Faltz, aki ugyanezt a státust tölti be az ugyanazon a székhelyen 1991. november végén bejegyzett és az azonos nevű magyarországi részvénytársaság külföldi tulajdonosaként nyilvántartott Geoholding SA.-ban. A magyar Geoholding egyik igazgatója Szilas Ádám.<BR>A több lépcsőben született Béta-Roll Hengergumizó Rt. és a Tab-Roll Kft. közötti tulajdonosi viszonyt nem volt nehéz megszüntetni. A Tab-Rollt azután az a három mosonmagyaróvári illetőségű magánszemély vette meg, akik történetesen a privatizáció előtt álló Motim Kft. menedzsmentjének a tagjai, és akiknek a vezetéknév-kezdőbetűiből a Tab-Roll nevet GPS Kft.-re változtatták. Ezzel a &#8222;csapattal&#8221; közösen nevezett be az [[Altus]] a Motim Kft. megvételére, és vette sikerrel az újabb akadályt. A három szaktekintély között még olyan is akad, aki a bakonyi Bauxit Kft. egyik felügyelőbizottsági tagja, miközben az [[Altus]]-GPS konzorcium a privatizációs pályázaton vállalta: hazai, méghozzá bakonyi bauxitból dolgozik a jövőben is.</P><P>Több szakértő egybehangzó állítása szerint a <B>Motim a valamikori Magyar Alumíniumipari Trösztnek (a mai Hungalu elődjének) a már korábban az Alcoa tulajdonába került székesfehérvári könnyűfémmű mellett a második fő ékessége volt.</B> A francia Saint-Gobain, amely 1991-ben már létrehozott egy közös vállalatot a Motimmal Motim-Kerlane Kerámiaszál Kft. néven, szintén szemet vetett a társaságra, de végül is &#8211; mint hírlik &#8211; elsősorban a magyarokra kiírt szempontok miatt nem pályázott. A 705 milliós vásárláshoz persze banki hitelre volt szükség, és ennek folyósítóját &#8211; mivel a CIB az utolsó pillanatban visszalépett &#8211; végül is, [[Gyurcsány Ferenc]] tájékoztatása szerint, a Magyar Hitel Bankban (MHB) találták meg, melynek igazgatósági elnökéhez, Apró Piroskához őt szinte családi kapcsolatok fűzik. Az akvizíciót követően a szálakat a Motimmal még szorosabbra vonták: tavaly december 30-án az [[Altus]] alaptőkéjét 345 millió forintra emelték, s a tulajdonosi körbe magát a Motim Kft.-t is bevették.</P><P>Az [[Altus]] Rt. befektetői-vállalkozási tevékenységének felgyorsulása, illetve nagyfokú diverzifikálódása eszerint feltehetően azzal is együtt jár, hogy [[Gyurcsány Ferenc]]nek az eddigi vállalkozó- és segítőtársak mellé újakat is be kell fogadnia, akár még az eddigi tulajdonosi struktúra feláldozása árán is. Amit talán megkönnyít, hogy Tatai Ilona, értesüléseink szerint, már a visszavonulás gondolatával foglalkozik. Jagiellowicznét viszont, úgy látszik, még izgatják az újabb szakmai kihívások: legalábbis erre utal, hogy ő lett a Fortus Rt. elnök-vezérigazgatója.

LIPOVECZ IVÁN, SZÁNTÓ ANIKÓ